Keresés: fejnlkli hullt, John Drew verse.-imádom!:)), Van mikor..., Csak egy nap a világ....., Csarli a XX.század hajnalán, Aranyköpések, gondolatmorzsák, Rózsaszín Pitbull, Tetszett..:-)), †...Elweszve...†, Puceráj, Október, Elmentél, Piros a vér a pesti utcán, A kis lak 3, Reményik Sándor:Azt mondják, Halottak napja, Idézetek 2, Falevelek., Nincs Cím, A vándor, Depresszió: Az ébredés útján, , John Drew verse.-imádom!:)), A szél és a nap, Összevitatkoztak,, Hogy képes-e valamelyik, Megingatni a Buddhát., A szél, Jött elsőnek., Fújt és fújt., A Buddha ült - érzéketlenül., Keményebben, mind keményebben., Hidegebben, mind hidegebben., Egy könnycsepp, Hullt le, A Buddha szeméből., A szél elnyargalt, Diadalmasan., Aztán j, Van mikor..., Volt mikor érintésedért éltem napom,, Komolytalan volt minden gondolatom., Csak a percnek éltem, oh én bután,, Igazi életről mit sem tudván., Volt mikor fanyar ízként érte szám, Apró lelked mást kíván;, Hogy mit, tán te sem tudtad igazán,, Jártad az utad "jó ez így" motyogván., Volt mikor nem hallottam apró lépted,, S már én sem keres, Csak egy nap a világ....., Kicsi Maci.....hinni kell, hit nélkül mit ér a boldogság?, Minden nap élni,-- öröm, és a holnapot várjuk-, a holnapi boldogságot........, , Csak egy nap a világ, Lehet, hogy bánt az élet, S nem jut egy jó szerep., De sose feledd,, Ha becsap is így szereted., Valamit vársz, de nem jön., A hited elköszön., De sose feledd, Csarli a XX.század hajnalán, Én is fiatalon születtem mint bárki más..., Sürű pelyhekben hullt a hó,az ajándékot még nem hozta a Télapó., Még csak Mikulás volt.[m35], Aranyköpések, gondolatmorzsák, A profi rögtönöz., , A pillanat a döntő., , Utálom, ha valaki nem szeret., , Nem akarok szimpla baráti gesztus lenni., Férfiak és nők - bohémek és pillangók., Az igazi szerelem győzedelmeskedik a kalandok felett., A nők naplót írnak, a férfiak visszaemlékezést., Vannak viszonzatlan szerelmek - fájdalmasak; vannak pl, Rózsaszín Pitbull, Homár Moped Laci:, Mondd kis kócos hol van a mamád, Most is érzem a lábad szagát, Gyere kis kócos hagyjuk a mamát, Ba**d szájba Komár a jó ku*va anyád, Komár laci köcsög bu*i, Komár laci nyeszlett sunyi, Komár köcsög kis bu*i, Mondd kis kócos hol van a mamád, Most is érzem a lábad szagát, Gyere kis kócos hagyjuk a mamát, Tetszett..:-)), A szél és a nap, Összevitatkoztak,, Hogy képes-e valamelyik, Megingatni a Buddhát., A szél, Jött elsőnek., Fújt és fújt., A Buddha ült - érzéketlenül., Keményebben, mind keményebben., Hidegebben, mind hidegebben., Egy könnycsepp, Hullt le, A Buddha szeméből., A szél elnyargalt, Diadalmasan., Aztán j, †...Elweszve...†, Már eldobnám ezt a mocskos életet, S bánom, hogy túléltem a kezdetet. , Eltipornak, bántanak, élwezik hogy szenwedek, A wégső megoldás csak a penge lehet. , Hallom a halál szólítását, Megérint, belém hatol, s magáwal ránt. , Elegem wan ebből a rothadt wilágból, Elszáradt lelkem már csak a temetőbe waló. , Ott rám sötét alakok wárn, Puceráj, Karinthy Frigyes / Így írtok ti: Gellért Oszkár /, A puceráj, Hogy nyitod szét a két hideg ajkad, Amint kimondod: "puceráj.", Puceráj, puceráj,, Puc is, meg áj is., De ha puc, miért nem áj?, Áj, váj., "Megint itt van a puceráj", Mondod. "Megint itt van.", És kis fogad kétfelé nyitod,, De miért nem csukod kicsit kisebbre az alsó ajak, Október, Hajas György, Október, Október reggel ezernyi színnel, Búcsúzik a nyártól a fény,, Vad felhők rongyán átküzdve lángját,, Csillan a tó tört tükörén., Október eljött ónos esőkkel, S szobámba kényszerít a szél,, Elbúcsúzott a kedves ágtól,, És sárba hullt egy falevél., Október itt van, hűvös a hajnal,, Telet id, Elmentél, Elmentél, Ím elmentél, vége van; , szétfut utunk a végtelenbe. , Nem keresztezik egymást jelzőfényei , és fái, meg bokrai; , sem halovány orcánk megmeredt csókjai. , Ím elmentél, - zörren a szó; , jégként koppan, száraz, hideg jégként, s már nem égként , hinti fényét , a való. , Holt lelkek ragyogása: , bágy, Piros a vér a pesti utcán, Tamási Lajos: Piros a vér a pesti utcán, , Megyünk s valami láthatatlan, áramlás szívünket befutja,, akadozva száll még az ének,, de már mienk a pesti utca., Nincs más teendő: ez maradt,, csak ez maradt már menedékül,, valami szálló ragyogás kél, valami szent lobogás készül. , , Zászlóink föl, ujjongva csapnak,, kib, A kis lak 3, Tél a havason, Csend van. Szokatlanul nagy a csend. Benn a kandallóban ég a tűz, pattog a fa, kellemes a meleg és finom illat tölti be a kis szobát. Kinn elnémult az erdő. A madarak ijedve elbújtak az ágak közé, néha még észrevétlenül leszállnak a földre, csipegetnek, aztán gyorsan visszarepülnek a biztonságosnak vélt fészekbe. Csak a mókusok serénykednek, minden percet k, Reményik Sándor:Azt mondják, Reményik Sándor : Azt mondják..., Azt mondják, hogy fényt hintek szerteszét, -Én olyan sötétnek tudom magam.-, Azt mondják, köszöntésem: békesség., -S be nyugtalan vagyok, be nyugtalan!-, Azt mondják, dalom ír és enyhülés, És több mint szépség: jócselekedet., -Bennem dúl a magamra-ismerés,, s meakulpázva verem a mellemet.-, Halottak napja, Nem soká vége lesz az őszi szünetnek, pedig még csak most kezdődött.[m3] Tegnap eleredt az eső pedig pont a berki temetőbe szerettünk volna menni, de persze azért bementünk csak nem voltunk sokáig. Ezután nénjémékhez mentünk, ahol unokatestvéremék is ott voltak és az én drága Gery és Máté öcsém aki annyira édes...[m5][m5][m5] Ma tulajdonképp semmit nem csináltam csak számítógépezte, Idézetek 2, "Gyülölök és szeretek. Miért? Nem tudom én se,de érzem,így van ez,és a szívem élve keresztre feszít.", /Catullus/, "Bár tudnám ki vagyok-bár tudnám,mért vagyok-,, világ bódultjaként mily úton ballagok?, Örülnék szüntelen,ha rám jósors ragyog,, s ezer szemmel sírnék,ha fájdalom sajog.", , Falevelek., Falevelek, Valami kóbor szél kapott a fába,, ideges, kapkodó, ledér:, s a Küküllőre hullt egy falevél., Odébb egy másik vére-fagyva látta, és sápadtra döbbent egy perc alatt., Aztán a fáról letépte magát, és utána szaladt., Az örvény habja tánccal várta már., Omló parton arra járt a Nyár, Nincs Cím, Neved – madárfiók tenyeremben., Neved – mint jégcsap, üdíti nyelvem., Szájmozdulat, egy-rezzenetű., Neved – öt betű…, Szép labda, égbe szökellő., Ezüstszívű csengő., , Csendes tóba vetett, Kavics visszhangja neved., Döndül tompa zenével,, mint éji lódobogás, A vándor, Rabindranath Tagore: A vándor, Egy poros, gubancos, csapzott hajú őrült kereste a varázskövet. Teste már árnyékká soványodott, ajka szorosra zárult, mint szívének örökre bezárult kapuja, szemei világítottak, mint párjukat kereső szentjánosbogarak. Lábainál a végtelen tenger morajlott. , A fecsegő hullámok rejtett kincseikkel dicsekedtek és gúnyolták az őrült vánd, Depresszió: Az ébredés útján, A véred, Elveszíthetem itt a szívem, Ha szétfeszít ,amit nem hittem, Volna én sem el, ha csak mondják, A szart feléd, felém mindig ontják, De nem állítja meg szavam a kényszer, Erős karma sem, ha nem vész el, Rabruhák helyett erős vértet, Húz a szív, ha kell és megérted…, Jó ,ami jó és fáj az ,ami fáj, De dobogni neki , , ,JóForrás, Jó forrás